Szerző: Realcowboy
Anyaga lehet acél, egyszerű vas, réz vagy ezek ötvözetei. Lehetnek galvanizáltak is, vagy készülhetnek - mint a népmesékben olvasható - akár színaranyból is. Funkcióját tekintve a lovaglás kelléke, ám nem egy esetben viselője mégis nagyobb szerepet tulajdonít a látványának, saját arculatát alakítja általa. Ebből viszont nem szabad arra következtetni, hogy mindenki egyfajta éknek, "bizsunak" szánja, akad egy-két olyan lovas is, aki segítségadáskor például ügyesen használja.
Előnyei: viselőjének tekintélyes járást kölcsönöz. Gyaloglás közben megakadályozza a csámpás lépéseket, ugyanis ebben az esetben könnyen összeakadhat a lábunk, ami könyörtelen orcára eséssel végződik. Ha gyaloglás közben szépen csilingelnek a nagymamáink derelyeszaggatójára emlékeztető kerekek, örül a "kobboj" lova. Azért örül, mert ha csengeni- bongani hallja a sarkantyút, akkor biztos nem az oldalát szurkálja. Viselőjéről mindenki számára ékesen bizonyítja, hogy lovagol. Lovaglás közben is jól használható, gyorsításhoz például nem kell külön eszközöket a kezünkbe tartanunk, elég parányi horzsolással a ló oldalán jelezni ebbéli kívánságunkat. Ha történetesen ágaskodást akarunk bemutatni a sarkantyú és a feszítő zabla együttes alkalmazásával, ez gyerekjáték. A gyakorlatban úgy kell elképzelni, hogy míg a sarkantyúval az előbb említett módon gyorsítunk, a szárral ami a feszítő zabla száraiból indul emelő hatást fejtünk ki. Ezután biztosak lehetünk benne, hogy a ló előbb elneveti magát, majd tüstént a hátsó lábaira áll. Megjegyzem, hogy az előbb említett feszítő zabla még számtalan előnnyel bír, de ezt majd külön részletezem. A western sarkantyút kezdő lovasok is használják, mert a kezdeti ülésproblémák könnyebben korrigálhatóak, ha a sarkantyús lábainkkal jobban tudunk kapaszkodni a ló oldalában. Ma már szerencsére nagy választékban kapható westernsarkantyú a lovas boltokban, bár az ára borsosabb, mint az angol lovagláshoz használtaké. Ám így van ez minden weszkós cuccal, a feelinget ugye meg kell fizetni.
