Szerző: "Vágtabetolós" Ferenc
Egyszer nagyot gondolt a tatteros, ő bizony elmegy túrázni. Persze ezt nem gondolta komolyan, de tegnap volt a vállalati buli, és azok a prosztó Normálisék addig cukkolták, hogy fogadott velük. Egy tatteros 160 centiket ugrat, félórás kűröket csinál végig vigyázz ülésben, mit árthat neki egy két napos túra?
Másnap reggel szépen összepakolt és elindult a Semmiség Kis Túrára. Az első gond 50 méter után jelentkezett. A jól idomított tatteros lova 50 méter után gyönyörű hajlítással visszafordult. A harmadik kör megtétele után felderengett tatterosban, hogy a fedeles lovarda 50x20 méter. Lehet, hogy túl sokat gyakorolt? Rajta ugyan nem fognak ki, a lovas klub mellett a vitorlás klubnak is tagja. Valami proli kis ürge múlt héten magyarázta, hogyan lehet szembeszélben vitorlázni. Valami krajcolás, vagy majszolás, vagy ilyesmi. Lényeg, hogy cikk-cakkban kell haladni. Mellesleg mindenki hülyének nézte a fickót, mi a fenéért kanyarognának össze-vissza, hogy szegény vendégek leöntsék magukat a koktélokkal, amikor motor is van a hajón. Na mindegy, lényeg, hogy bevált a módszer. Bár az is lehet, hogy a tatteros ló az első fa látványától kapott sokk hatása alatt tette meg az 51. métert.
Szépen haladok - gondolta a tatteros. De miért van vakító világosság és meleg? A Dezső bácsi már megint elpiszkálta a világítást meg a légkondít. Ja persze, ez nem a fedeles. Melege volt, egy pofátlan légy meg mindig az orrára szállt. Szívesen megvakarta volna az orrát, de ugye a szárat meg a segédszárat mégsem engedheti el. A lába is kezdett fáradni a folyamatos léptetéstől, de aztán elképzelte, hogy mire jutna szegény ló a folyamatos léptetés és a segédszár nélkül, és lélekben megerősödve folytatta az utat.
KI KÖPKÖD??? Mégsem kellett volna kijönni a népek közé a lovasklubból. Ja, csak az eső. Ebből nem lehet baj, tatteroson a letisztult, praktikus lovas viselet van. Kobak, fehér ing, nyakkendő, piros zakó, fehér nadrág, csizma. Mit árthat neki az eső? Lehet, hogy rálőttek? Á dehogy. A fehér nadrágon csorgó vörös patakocska csak a zakón átfolyó esővíz. Na jó, lehet, hogy a zakó egy kicsit ereszti a színét. De még mindig elegánsabb, mint valami hippis bőrcucc. Ez az. Itt az erdő, vége az ázásnak. Érdekes, messziről sűrűbbnek látszott a lombkorona. Az erdő meg ritkábbnak. A letisztult, praktikus lovasnadrágja kezd szakadozni. Ezek a buta bokrok meg sem érdemlik, hogy tatteros lovagoljon közöttük. Persze vannak, akik farmerban meg valamilyen bőrnadrágszerű izében lovagolnak, amit a farmerra húznak rá. Lehet, hogy most praktikus lenne, de a lovarda drink bárjában biztos kiröhögnék.
Tatteros mélyen elgondolkozik. Ő megtiszteli a természetet jelenlétével, az meg így reagál. Disznóság. Gondolkodás közben ereszt egy kicsit a száron. Tatteros lova kitartóan támaszkodik tovább, majd pofára esik. Hűha, itt valami nem stimmel. Alfréd von Shcllut a trénere ilyet nem említett. Mindenesetre érdekes a szitu. A ló a hátsó lábain áll, az elsőkön térdel, és az orrán támaszkodik. Vajon hogy lehet elegánsan megoldani ezt a helyzetet? A jól idomított tatteros ló kezd oldalra dőlni. Felállni nem próbál, hiszen a döbbent tatteros nem lépteti. Majd tatteros gázt ad, mindkét sarkantyúját a ló oldalába nyomja. A jól idomított tatteros lónak kitisztul a tudata. Végre valami, amit ismer. A lovas kicsit előre dől és sarkantyúz, tehát akadály következik. A jól idomított tatteros ló helyből elrajtol. Tatteros barátunk némileg lemarad a helyből felszálló lóról. Átsuhan a tudatán, hogy ezentúl Harry-nek becézi a lovat. A gyönyörű fényesre suvickolt nyereg kicsusszan tatteros alól, a kengyelszíj közelit a 45 fokos szöghöz, a frissen olajozott kengyellakat kötelességtudóan nyílni kezd. A támaszkodáshoz méretezett kantár a végéhez érkezik, és visszarántja tatterost a nyeregbe. Miközben tatteros keze egy picit megnyúlik, az ingujjából felbukkan a csuklójára szíjazott lovaglópálca. Hogy ezt mennyit kereste. Igaz ugyan, hogy a lovaglás utáni ingváltásnál észrevette, hogy az egyik karja merevebb a szokottnál, de Ő sosem a lazaságáról volt híres. Végül is a lakat nem nyílik ki. Ezért a biztonsági kengyel ragadja meg az alkalmat, és távozáshoz lát. Sajnos a biztonsági kengyel 15.000Ft, ezért tatteros a következő 2 kilométert U alakban visszahajlított lábfejjel teszi meg, amíg sikerül összeszedni a lovat, és korrekten megállni. Mondják, hogy vannak western kengyelek, amibe nem szorul bele az ember lába, ezért nem kell mindenféle ravaszdi lakatokat meg kioldókat használni, de azok a fickók biztos nem szeretik a KALANDot.
Tatteros egyre nehezebbnek érzi a lábait. Mintha tele lenne a cipőcskéje. Úgy dönt, hogy letáborozik. Foglalt ugyan szobát egy luxushotelben, de térképet elfelejtett hozni, ez a hülye bagoly meg csak ijesztgeti válasz helyett. Az oké, hogy a papagáj nem őshonos, de ez a sok naplopó biológus meg állatvédő megtaníthatná a baglyot beszélni.
Végre egy tisztás. Még hogy TISZTÁS. Tiszta fű meg föld. Nem is rossz. A zakó összefogta pirossal a fehér nadrágját, most még egy kis fű, és mindenki láthatja, hogy Ő aztán Magyar.
A nyeregtáskából előszedi a mobil boksz darabjait, és kitartó munkával összeszereli. Kemény, szaunában edződött arcán mosoly suhan át, amikor eszébe jut, hogy Önitató helyett Én itató várható. Ilyet még úgysem csinált. Tatteros csodálkozva tapasztalja, hogy a lovon még mindig nyereg van. A lovardában leszáll a lóról, a lovász elvezeti a lovat, és amikor a jutalomfalatért visszahozza, akkor már nincs rajta nyereg. A ló viszont meg sem próbálja levenni. Tatteros megszemléli a ló fenekét, de nincs ráragasztva az assistance matrica. Most milyen számot hívjon?
Egyelőre hanyagolja a problémát. Inkább valami kaja után kéne nézni. Elkezdi kipakolni a nyeregtáskát. Előkerül 4 istálló fásli, egy vékony lótakaró munka utánra, egy vastag lótakaró éjszakára, egy márkás lótakaró, ha valakivel összefutna, 4 pataharang, 4 patacipő, egy sörénytépő kés, egy kefe a sörényhez, egy kefe a fejhez, egy kefe nyereghelyre, egy kefe egyéb helyekhez, bébi törlőkendő a ló fejének és popsijának tisztításához, kalóriatáblázat a ló etetéséhez. Ez utóbbit visszarakja, mert a tisztás füvének tápértékét és mikroelem összetételét sajnos nem tudja megállapítani. Inkább nem legeltet. De legalább a lóműzli megvan. Nicsak, a táskában van egy kis növésű lovász is. Ez nagyon helyes - gondolja tatteros - a lótól mégsem várhatom el, hogy felbontsa a tejet a műzliéhez. A lovász mindenféle népies dolgokat mormolva két mozdulattal leveszi a lóról a nyerget és a kantárt, majd a ló fülébe sugdosva elindulnak a rét felé. Tatteros szívét jeges rémület szorítja össze, csak nem akar ez az alak mosatlan füvet etetni a lovával?
Tatteros izzadságban fürödve riad fel. Körülnéz, és azonnal megnyugszik. Ez a Tati melegedője. Fél órával korábban érkezett, és egy kicsit elnyomta a buzgóság a melegben. Már hozzák is a felnyergelt, segéd és egyéb szárakkal gazdagon díszített lovát. Körözget 30-40 percet és mehet is haza.
