Szerző: "Vágtabetolós" Ferenc
A westernes vágta indítás roppant egyszerű. Ha például bal kézre akarsz vágtázni, akkor a ló jobb fülét kicsit hátrahúzod és belekiáltod a "Fuss! Fuss!" vezényszót. Természetesen arra ügyelni kell, hogy közben a szárat 13,485 dkg erővel húzd, és a ló homloka függőleges legyen.
Amennyiben a homlok eltér a függőlegestől, akkor a ló fülének enyhe csavarásával ez korrigálható.
Egyesek a "Farkas! Farkas!" vezényszavakat is használják, bár megvan az a veszélye, hogy terelés közben a marhák is maghalják, és akkor spontán military verseny alakulhat ki.
Természetesen az egész indítási folyamat közben mindkét lábunkal oldalirányban 30-35 fokos szögben kalimpálunk. Ezt nem kell túlzásba vinni, mert ha mégsem ugrik be, akkor egy laza vigyorral közöljük a nézőkkel, hogy csak vicceltünk. Kezdőknek mindenképpen az autentikusabb "Fuss! Fuss!" vezényszót javaslom.
Némi hitetlenkedést tapasztaltam a westernes vágta beugratással kapcsolatban, ezért most két további módszert is ismertetek. A már leírt módszer jól használható az év nagy részében, de sajnos télen nagyon sokszor csődöt mond, ilyenkor az úgynevezett "betolásos" módszert alkalmazzuk. A ló mellé állunk és erősen megkapaszkodunk az első kápában, majd egyre gyorsuló ütemben tolni kezdjük a lovat előre.
Amikor a ló kezd beindulni, akkor ügyeljünk a megfelelő nyújtásra. Mármint a saját lépteink nyújtására, mert irgalmatlanul lemaradunk. A kívánt sebesség elérése után egy elegáns dobbantás közbeiktatásával a ló hátára lendülünk.
És most jön a kérdés: vajon melyik lábra vágtázik a ló? Aki mindezt végigcsinálta, az tudja a választ: a kutyát nem érdekli, hogy melyik lábára vágtázik. Végre vidáman vágtázunk. Csakhogy előbb-utóbb meg kell állni. Természetesen a szár használatáról szó sem lehet. A ló esetleg nem akar megállni, ilyenkor a szár meghúzására akár vízszintesig is emelheti a fejét, amit a közeli fák mögött bujkáló piros zakós úrlovas azonnal lefényképez. Ilyen blama igazi westernessel nem fordulhat elő! Tehát a követendő módszer: A nyergen található lasszót az első kápához kötjük, majd kezeink kitámasztásával a nyereg mögé lökjük magunkat. Ezután a ló fenekéről egy elegáns mozdulattal a lasszó és a ló farkának felhasználásával (csődőrnél óvatosan) a földre csúszunk. Miután kényelmesen elhelyezkedtünk a földön, a western csizmánk hegyes orrát (na vagyon miért hegyes hitetlenek?) határozott mozdulattal a földbe vágjuk. Így két jópofa árok létrehozásával teljesen állatbarát módon állhatunk meg.
Gondolom ebből az is kiderül, hogy a westernesek a munkavágtának nevezett módban miért tesznek meg nagyobb távolságokat megállás nélkül.
